RANDEVÚ AZ IDŐVEL

RAHMA KÜLDETÉSE

RAHMA PROJEKT 21. RÉSZ

A MAJA PROJEKT

Jézus az Idők Ura megjelenése óta van a Földnek újrakapcsolódási lehetősége az Univerzum Valóságos Idejével. Ez az esemény szorosan összefonódik Jézus visszatérésével. Most azonban meg kell említeni más földönkívüli projektet, melyeket magába fogadott az emberi civilizáció. Ezek a projektek bontakoznak ki napjainkban Amerikában. Egyikük ezek közül különösen fontos volt az úgynevezett Maja Projekt.

A MAJÁK ÉS A MÁGIKUS NAPTÁRUK

A Maják saját kozmológiájuk szerint a Föld történetében, I.E. 3113-ban jelentek meg civilizációjukkal, és ez az egyik legfejlettebb kultúrájává vált Közép-Amerikának, és a világnak. Mindazonáltal a Maják történelmi öröksége alig maradt fenn, alig található meg, kivéve néhány építészeti munka és történet maradt fenn, a több száz kódexből, melyek nagy részét elégette a spanyol Diego de Landa. A Drezdai Kódex maradványi is erre utalnak, hogy mi mindenre, mire voltak képesek ezek az emberek, ezért is szomorú azt látni, tudni, hogy örökségük, melyeket évszázadokon keresztül őriztek mivé lettek, mert ki tudja miképp befolyásolták volna sorsukat és sorsunkat a régi világi örökségeik, ha mindezek fennmaradtak volna.

Ideje volna tehát megismerni a maja papok és a népi hagyományok és asztrológiai ismereteikből megmaradt tudást. Isteneik végigvezetnek mindazokon az életmintákon, melyeket szükséges megismernünk, miszerint a Plejádok csillagaiból érkeztek egykoron, és ez inspirálta őket, hogy megalkossák a Tzolkint (naptáruk szerinti napok viszonyrendszerét). A Tzolkin egy asztrológiai naptár, egy 260 napos ciklus, 20 hónappal egyenként 13-13 naposak. Ez segített eligazodniuk a mindennapi életükben, szabályozta napi teendőiket.

Hunab Ku-nak nevezték a galaxis központját, és úgy vélték, itt van a Teremtő szíve és lelke. Bár voltak más kisebb istenségeik is, mint pl. Chac az eső istene.

Hunab Ku volt a központja mindennek és erre fókuszáltak a Nap helyzetének segítségével, miközben tanulmányozták a csillagokat. Ezt az ősi tudás keresést megerősítették, azt amit a földönkívüli híradások elmondtak nekünk, azt hogy a galaktikus Központi Napból érkező energia kisugárzása jelentősen befolyásolja a Földi életünket. Így a maja örökséget egyre többen fokozatosan fedezték fel maguk számára, és sok tudóst lepett meg, közülük, csillagászokat, matematikusokat, fizikusokat, mérnököket, építészeket, akik szerint eddigi megértésünkkel inkább primitívnek tartottuk ezeket a civilizációkat. Manapság, már a maja számrendszert és az ezzel kapcsolatos ismereteket jobban megérthetjük a mai tudományunk képviselőivel.

A maják csillagászati mérései nagyon is pontosnak bizonyultak, és a NASA által mértektől alig térnek el ezredmásodpercekkel. Például a maják szerint a Föld napkörüli keringése: 365.2420 nap, míg a NASA szerint ez 365.2422 nap. Ugyanakkor a maják legjelentősebb hagyatéka az utókor számára az, hogy felhívják az emberiséget a jövőjében várható eseményekkel kapcsolatban.

Valami okból kifolyólag a fényes civilizáció hirtelen véget ért, maguk mögött hagyták városaikat, palotáikat, csillagászati obszervatóriumaikat, számos emléket, és titokzatos módon eltűntek.

A maják elmondják nekünk, hogy minden 5.125. évben a galaxis Központi Napjával, a Hunab Ku-val fénysugár egybeesés történik, ugyanúgy a Naprendszerrel és minden bolygójával, egy erős fénysugárzás történik.

Amíg a Naprendszer egy teljes ciklust halad a galaxis körül, azt a maják két ellipszissel ábrázolták. Mindegyik része 12.812 éves periódust ölel fel, és ezt a két ciklust hasonlóképpen ábrázolták, mint a nappalokat és éjszakákat. A Hunab Ku-hoz esőt nappalnak (galaktikus nappal) nevezték, míg a legtávolabbi pontot, éjszakának. Továbbá ezt az ellipszist öt, 5125 éves időszakra tagolták. Reggel, délelőtt, délután, alkonyat és éjszakára osztották be. A maják szerint, így az ezredforduló alatt beléptünk a galaktikus reggelbe, amely egybeesett a Hunab Ku fényével.

1997-ben a NASA felfedezte, hogy hatalmas mennyiségű energiát bocsát ki a galaxis központja. Lehet, hogy erre a Napenergiára hivatkoznak (Manasic Sun- Manasz Napja, a Megvilágosodás Napja) a földönkívüli útmutatók, mely közvetlen megtapasztalását csatornázhatjuk a cézium kristályokkal. A maják elmondják nekünk, hogy tudatváltásunk előtt van egy 20 éves időszak (1992-2012!!!), és ezt ők Időn kívüli Időnek neveztek el. Ez az időszak, amelyben a nagy változások végbemennek, ebben az időszakban képesnek kell lennünk az átalakulásra, hogy a tudatos választásunk szerint fejlődhessünk.

A tudományos kutatások során összegyűjtött adatok, alátámasztják ezeket az elképzeléseket.

1994. szeptemberében, olyan mágneses zavarok voltak a Földön, hogy a madarak elvesztették tájékozódó képességüket, a bálnák pedig a parton rekedtek. A repülőtereknek pedig új repülési térképeket kellett nyomtatni, addig is kézi vezérléssel tudtak leszállni a Földre.

1996 a SOHO műhold mérései szerint a Nap pólusainak vizsgálata közben arra jutottak, hogy a polaritások semlegessé váltak, kiegyenlítődtek. (Tehát a Nap egyidőre elveszítette polaritását). Még ugyanabban az évben a Föld déli pólusa egy nap alatt 17 fokkal tért el az eredeti helyéről, majd továbbra is szeszélyesen viselkedett.

1997-ben olyan jelentős napviharok voltak, melyek műholdakat semmisítettek meg. A Föld forgása felgyorsult és mágneses energiáiból sokat vesztett el, műszeres mérések szerint. A Föld felgyorsulását (azaz az időérzetünk) az úgynevezett Schuman rezonancia frekvenciájának változó ténye bizonyította, amíg 1997-ben 7,9 Hertz volt (a Föld pulzusa, alaprezgése, szívverése), és az 1999-ben, 11,5 Hertzre ment fel. És ebben a folyamatban a kulcsidőszak 2012 eleje lesz, amikor az Időn Kívüli Időszak véget ér. Érdekesség, hogy Paracelsus ezt azt időszakot 2012-2017 közé helyezi el. A Földönkívüli útmutatások azt tanítják, hogy az a kor, amelyben élünk, egy rendkívüli időszak, amikor különböző időkeretek újra összekapcsolódnak, kereszteződnek olyan módon, amikor Jézus jelen volt valóságunkban.

A Maja civilizáció kapta meg ennek a tudásnak a kulcsait, amelyeket mennyei hírnökökön keresztül örökítettek át, akik egykor valamikor egy rendkívüli módon és időben jöttek a Földre az úgynevezett Maya csillagról, amely a plejádi  csillagcsoportban, rendszerben található meg. Ezek a hírnökök voltak, akik megtanították a majáknak azt, hogy abban a világban, amelyben élünk egy illuzórikus, azaz egy mesterséges időkeret van. Ezért nem véletlen az, hogy a keleti vélekedésekben az illúziók világát a Maya-nak (Maya fátylának) nevezik, és ebből kikerülve a mostani emberiségnek hatalmas lehetősége van felébredni.

Közreadja:www.foldicsillagok.hu