A JÁTÉKRA KI EMLÉKSZIK?
(R. Mester inspirációjával a középső Ego-m által)
Kezdetben a Világ Atyának/Anyának egyszívű kétmagikrei születtek az isteni áldásban.
Rendkívüli képességgel...és együtt-együtt játszadoztak az örökkévalóságban.
A játék egy idő után oly egysíkúvá, megszokottá vált, nem volt benne már aktivitás, kreativitás, lendület, inspiráció.
A fehérmagvú ikerrész a KA-RA-AN a vonzással lett megáldva, magához vonzotta a teremtés porát, míg hogy az, amit magához vonzott, mozdulni is tudjon a sötétfényességű magva a Teremtésnek, az AN- KA-RA arrébb taszította.
Alkotás és mozgás ez volt kezdetben a játék, és ketten kellettek hozzá.
Jókat kacagtak, alkottak és mozgattak galaktikákat, csillagokat, bolygókat, holdakat, üstökösöket és megannyi minden mást.
Aztán kezdtek feleszmélni az Önvalójukra, felcseperedtek önállóvá váltak és a saját szemszögükből a teremtés játékát, másképp kezdték látni.
Az egyik csak mindent magához kívánt vonzani, a másik, pedig mindent csak mindent mozgásba taszigálni.
Amit az egyik magához vonzott, a másika szétmozgatta, amit a másika pedig mássá vonzotta össze. - Ezt így gondolom, nem úgy mint te, ezt én, nem úgy mint te.
Így összekülönböztek és elkezdték saját teremtői útjukat járni. Ahogy az Egy teremtette a 2, az a 3, az a 7 majd a 12-őt és meg se álltak 144.000-nél.
Te Drága, Drága az Mindegyik TE Vagy és voltál, de a Játékra Emlékeszel-e?
|